2010. november 20., szombat

más ölel át...:'(

Újra és újra csak melléd nyúl,
Kezem, ha téged keres.
Számtalan tervem a vízbe fullt,
Mióta magányomra ébredek.
Megzavar a csend,
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmisem vigasztal.
Van annyi kérdés ,mi felkavar.


Miaz, ami amitől több mint én,

Mi az ami neked úgy fájt.
Ki az akiben most bízol,
És miért hittem mást.
Hova fogy a levegő,
Hol lesz még,
Hol az aki szívemig száll.
Kire hagyom ezt a titkot,
Most miért inkább más,
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?..

Szüntelen gyűlnek a könnyeim,

Folyton rád gondolok.
Nem tudom többé elhallgatni,
Azt, hogy belül fáj még nagyon.
Megzavar a csend,
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmisem vigasztal.
Van annyi kérdés ,mi felkavar.

Miaz, ami amitől több mint én,

Mi az ami neked úgy fájt.
Ki az akiben most bízol,
És miért hittem mást.
Hova fogy a levegő,
Hol lesz még,
Hol az aki szívemig száll.
Kire hagyom ezt a titkot,
Most miért inkább más,
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?..

Más, az aki véd,

Más akire vársz,
Más karjaiban lel az álom rád.
Máshol kelt a nap,
Másnál ébresz fel
Fagyos párnám rég tele könnyekkel.
Felkavar a csend
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmisem vigasztal.
Sem a csend, sem a zaj.


Miaz, ami amitől több mint én,

Mi az ami neked úgy fájt.
Ki az akiben most bízol,
És miért hittem mást.
Hova fogy a levegő,
Hol lesz még,
Hol az aki szívemig száll.
Kire hagyom ezt a titkot,
Most miért inkább más,
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?..


más ölel át...:'(

2010. november 13., szombat

"Elgondolkodtató, és szomorú, de sajnos igaz. 6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani:"Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom, és nem fáj semmim sem. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék?..."

2010. november 5., péntek

tankcsapda: Egyszerű dal

Néha úgy hiányzik a marihuána,
Mint a hercegnőnek a Don Juan, ha
Az erkélyről a szemébe néz,
Vonzza, mint méhet a méz.

Meg az a srác, akit már te is láttál,
És tudtad jól, utálja magát,
De mégse hittem volna, hogy a végén
Előveszi a pisztolyát.

Refrén:
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát.

Hogy ez a szerelem nekem nem a május.
Én örülök, ha valahogy túlélem.
A szerelem csak egy rohadt mágus,
Ha elkapom, úgyis kiherélem.

Refrén:
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Repülőgépek, óceánok,
A füvek, a fák, a mezők, a virágok,
A különös álmok, amiket látok,
Ha egyszer éjjel hiába vártok.

Refrén:
Ez egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.