2011. augusztus 11., csütörtök

idézetek Petrától

"Hogy milyen is vagyok, az attól függ, honnan nézel. 
A felszínről egy megtörhetetlen, harcokat túlélő lányt láthatsz.
De mélyen belülről, egy tétovázó, sebezhető, 
tökéletesnek semmiképp sem mondható alak vagyok."

Ha valaki kapcsolatban van, mindenki lájkolja, ,
miközben valakinek a háttérben szakad meg a szíve.."
Minden lány egy angyal, minden fiú egy ördög. 
Mégis arra vár az angyal, hogy elvigye az ördög."
Ezernyi oldalt is tele tudnék írni, hogy elmondjam az érzéseim,
de akkor sem értenéd, úgyhogy inkább szó nélkül megyek most el, 
csak egy apró hangot hagyva magam mögött...
ahogy a szívem a földre zuhan és összetörik."
~ F.É.R.F.I = Faragatlan.Érzéketlen.Rideg.Fo​gyatékos..Imádom..♥
"Lerajzollak,kiszínezlek,majd​ mosolyogva összetéplek! :) "

Azért vagyok szingli,mert az apósomnak és az anyósomnak nem lehetett gyereke..."
"Szeretsz? Nagyszerű.
Gyűlölsz? Azt hiszem, túlélem.
Szerinted csúnya vagyok? Ne nézz rám.
Nem ismersz? Akkor ne ítélkezz.
 Azt hiszed, ismersz? Szerintem fogalmad sincs, milyen vagyok..."

"Először beléd estem,aztán pofára.."

"Soha ne nézz vissza, ha nem tudsz nevetni. 
Soha ne nézz előre, ha nem tudsz álmodni!"

2011. május 3., kedd

árnyék dal

És minden megy tovább,
mintha mi sem történt volna!
Az árvaság vak rémület,
büntetés a felnőtt élet.
A sorsomat most hogy vonszoljam én,
egymagam?
Egy láthatatlan villanás,
nem vezet már kézen fogva, az éj sötét
és félelmes ölén
Most hogy nőjek föl én?
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt máris hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak,
ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermekálom,
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz,
tétován.
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz,
senki nem felel, de érzed: menni kell.
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember,
ha földre rántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
Félelem, mely fojtogat.
Árnyak: /Veled él ez a démon!
Súlytól görnyed vállam. /Veled él ez a gyermek!
Faggatózó csend gyötör, /Egyedül neki szolgálsz,
és nincsen válasz arra, hogy miért? /Szabadon sosem enged. Egyedül csak őmiatta élsz! Veled él ez a démon.
Rejtőzködő szemek,
de mégis tudom, követ. /Veled él ez a gyermek.
Az árnyékom követ, és érzem,
hogy egy napon elpusztít még! /Éjjel-nappal hajszol már.
Árnyak: Az árnyékod hogy léped át?
A múlttól búcsút hogy veszel?
A lelkiismeret szavát
magadban hogyan fojtod el?
Kérdezni, kérdezni, kérdezni hogy kell? 
Kérdezni hogy kell annak, ki sejti önmagát?
Nézd, hogy lépjem át? 
És hogy lesz szabad, ha a saját árnyát sosem lépi át?
Az árnyékod hogy léped át?
Félek a sorstól! 
A sorsod ellen mit tehetsz?
Miért lennék dróton rángó báb? 
Hogy törhetsz szét egy glóriát, és másik ember hogy lehetsz?
Hogy éljek így? 
Kérdezni hogy kell?
Hogyan éljek így? 
Annak, ki sejti önmagát?
Nincs válasz: 
És saját árnyát
Árnyékom hogyan lépjem át?! 
Nem lépi át!


árnyék dal- Dolhai Attila

2011. január 7., péntek

legyen ünnep

Nekem úgy tűnik, egyszer a szél megkavart mindent,
Ezért létezünk is olyan rendezetlenül,
Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek,
S közben mi tűrünk mindent olyan rendületlenül
És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre,
Amilyen te voltál, s amilyen egyszer voltam én,
De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre,
Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, a szeretet ünnepén.
S maradtak hétköznappá szürkült színes álmok,
S maradtunk valósággá törpült óriások,
S itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?


Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön,
már engem rég nem érdekel,
pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul:
Miért, miért nem lehetsz itt közel?


Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön,
de Te messze vagy, nem érlek el...
Ahogy égnek a fények, én is elégek...
ha nem lehetsz, miért nem lehetsz itt, közel?


A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet:
Lehetett nagyszerű, de mégsincs ráadás.
Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson téged,
Nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más.
Én is beálltam, és beállsz te is a sorba,
Hogy ki melletted áll, annak fogd kezét,
És ha a kép előtted lassan összefolyna,
Nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért,
Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk,
Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk,
Itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet,
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?


Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön,
már engem rég nem érdekel,
pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul:
Miért, miért nem lehetsz most közel?


Lehet ünnep az égben, és ünnep a földön,
de Te messze vagy, nem érlek el...
S ahogy égnek a fények, én is elégek...
ha nem lehetsz, miért nem lehetsz most közel?


Miért nem lehetsz itt közel ?