Még hív...

Aki másokért él
Aki gyermekként nőtt fel
Ködös álmot nem hív
Szeme könnyet sosem ejt
Csak tűr, csak tűr

A sok régi mesét nem is hallom meg már
Miért higgy,óh miért bízz?
Hisz a légbe úgyse ránt, a por mit tündér szór!

De még hív az a rég nem hallott szó
Még hív, ami szép mondd miért nem jó?
Még hív, még hív.



Gyere lásd a csodát,
Gyere higgy, óh bízz.
Hiszen boldog voltál,
Áldott fényként hullott rád,
A por, mit tündér szór.

Megint hív, hisz oly szép volt, s oly jó.
Úgy hív, az a rég nem hallott szó.
Úgy hív, úgy hív, az ég.

 Még hív...