egy szó... de egy életet jellemez

A magány messze nem csak azt jelentheti, hogy valaki bezárkózik egyedül egy szobába. Tömegben is érezheti magát az ember magányosnak, és az a legfájdalmasabb érzés.

Próbálok beszélgetni veled, de te fáradt vagy, aludjunk, majd holnap beszélgetünk! Holnap viszont újabb feladatok vannak, újabb munkanap, vacsorák, alszunk és másnap beszélgetünk. Ebből áll az életem: várom azt a napot, amikor újra mellettem leszel, egészen addig, amíg bele nem fáradok, és többé nem kérek semmit, teremtek magamnak egy világot, ahova elbújhatok, amikor szükségem van rá: nem túlságosan távol, nehogy úgy tűnjön, mintha független életem volna, de nem is túlságosan közel, nehogy úgy tűnjön, mintha be akarnék törni a te univerzumodba.

A penge élén állok, egyedül táncolok,
Magamba fordulok, mert nincsenek válaszok,
Minden könnyebb lenne, de senki nem ért meg,
Miért is harcolok, ezt már csak te érted.

Az egyetlen dolog, ami a magánynál is rosszabb, ha más emberek tudják, hogy egyedül vagy.

A sóhajország árnyán
Laktam egyedül, árván,
Lelkem mocsár volt, mély magány.

De nincs, ki szórja széjjel búm homályát,
Én szenvedek mélyen s ártatlanul,
S mosolyogni többet e száj nem tanul.

A magányos motyogás kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy olyasmit is kimondjunk, amit nem merünk azok előtt, akik az őrületbe kergetnek.

Magában akart ábrándozni, mint sokszor. A vizet nézte. Eszem ágában sem volt, hogy elmenjek.
- Mi az, imádkozol? - kérdeztem, mert a két kezét összekulcsolta, ahogy rákönyökölt a korlátra.
- Igen - mondta dühösen. S mindjárt kezdte is: - Úristen, ments meg a barátaimtól, az ellenségeimmel majd csak elbánok magam is.

Akit az egész világ utál, annak előbb-utóbb társául szegődik a félelem.

Én láttam, mert én mindent látok. Könnyű figyelni, ha soha senki nem veszi észre az embert.